Nem is tudom, miért fogtam bele napló írásába, egy dologban viszont biztos vagyok: nem véletlen, hogy a Covid immár második évének végén történik. Önkéntes ugyan a bezártságom, én magam választottam, mégis kezdek elsokallni.
Több oka is van, hogy feladva a megszokott társadalmi életünket, szinte minden szabadidőmet a lakásban töltöm. A fő ok mindenképpen az, ami miatt ezt a hosszú-hosszú karantént bevállaltuk, nehogy megfertőzzünk másokat a rendelőből netán magunkkal hurcolt vírussal. (Ezen a megfontoláson az sem változtat, hogy a világjárvány egyelőre kikerült bennünket.)
Társaságunk szinte csak néhány barát és a szűk család, de még így is teszteljük magunkat gyorsteszttel, mielőtt megyünk a kis Sára Lujzáékhoz, vagy amikor ők jönnek.
Nem járunk színházba, moziba, se múzeumba, se semmilyen rendezvényre, se étterembe, se kávéházba, cukrászdába. Nyáron és kora ősszel bicikliztünk a Balaton parton, és így a rendelőn kívül is időztem emberek között, ám most, hogy hidegre fordult az idő, és én egyébként is fagyos vagyok, a kerékpározás is elmaradt. Ősz elején, végén még ki-kisétáltam Imrével, vagy a horgászó Imréhez a partra, most már azt sem. És ami a legszörnyűbb: a bezártság ellenére jól érzem magamat, s mint a rab madár, én is egyre kevésbé vágyom elhagyni a kalitkát. No ezért kellett nekifognom a naplóírásnak. Egyszerűen nem hagyhatom annyiban, hogy én, aki szerettem a társaságot, a jó beszélgetéseket, remeteként éljek, és hogy ez a remetelét még csak ne is zavarjon!
Ma két adagnyi ruhával is járt a mosógép, holott vasárnap van, és gyerekkoromban azt hallottam, lusta asszony mos vasárnap. Vagy ez csak a kézi mosásra érvényes? Nem tudom. Ezzel együtt én soha nem mosok vasárnap. Kivéve ma.
Amikor férjhez mentem, és nem volt még automata mosógépem, a hétfő volt a mosás napja, mind a kézi, mind a keverőtárcsás gépi mosásé. Aztán hogy megszületett Ákos, szükségem volt automata mosógépre, Dénes születése után pedig létezni sem tudtam volna a strapabíró Energomat nélkül.
Hogy miként csinálták anyáink, nagyanyáink és az ő anyjuk? Rejtély. De megcsinálták! Automata mosógép nélkül neveltek fel bennünket! Tisztelet érte nekik.
Kedves Látogató! Tájékoztatunk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató
Mosás vasárnap
Kedves Naplóm!
Nem is tudom, miért fogtam bele napló írásába, egy dologban viszont biztos vagyok: nem véletlen, hogy a Covid immár második évének végén történik. Önkéntes ugyan a bezártságom, én magam választottam, mégis kezdek elsokallni.
Több oka is van, hogy feladva a megszokott társadalmi életünket, szinte minden szabadidőmet a lakásban töltöm. A fő ok mindenképpen az, ami miatt ezt a hosszú-hosszú karantént bevállaltuk, nehogy megfertőzzünk másokat a rendelőből netán magunkkal hurcolt vírussal. (Ezen a megfontoláson az sem változtat, hogy a világjárvány egyelőre kikerült bennünket.)
Társaságunk szinte csak néhány barát és a szűk család, de még így is teszteljük magunkat gyorsteszttel, mielőtt megyünk a kis Sára Lujzáékhoz, vagy amikor ők jönnek.
Nem járunk színházba, moziba, se múzeumba, se semmilyen rendezvényre, se étterembe, se kávéházba, cukrászdába. Nyáron és kora ősszel bicikliztünk a Balaton parton, és így a rendelőn kívül is időztem emberek között, ám most, hogy hidegre fordult az idő, és én egyébként is fagyos vagyok, a kerékpározás is elmaradt. Ősz elején, végén még ki-kisétáltam Imrével, vagy a horgászó Imréhez a partra, most már azt sem. És ami a legszörnyűbb: a bezártság ellenére jól érzem magamat, s mint a rab madár, én is egyre kevésbé vágyom elhagyni a kalitkát. No ezért kellett nekifognom a naplóírásnak. Egyszerűen nem hagyhatom annyiban, hogy én, aki szerettem a társaságot, a jó beszélgetéseket, remeteként éljek, és hogy ez a remetelét még csak ne is zavarjon!
Ma két adagnyi ruhával is járt a mosógép, holott vasárnap van, és gyerekkoromban azt hallottam, lusta asszony mos vasárnap. Vagy ez csak a kézi mosásra érvényes? Nem tudom. Ezzel együtt én soha nem mosok vasárnap. Kivéve ma.
Amikor férjhez mentem, és nem volt még automata mosógépem, a hétfő volt a mosás napja, mind a kézi, mind a keverőtárcsás gépi mosásé. Aztán hogy megszületett Ákos, szükségem volt automata mosógépre, Dénes születése után pedig létezni sem tudtam volna a strapabíró Energomat nélkül.
Hogy miként csinálták anyáink, nagyanyáink és az ő anyjuk? Rejtély. De megcsinálták! Automata mosógép nélkül neveltek fel bennünket! Tisztelet érte nekik.
Búcsúzom, kedves Naplóm, hamarosan találkozunk.
Vélemények, gondolatok küldése: hello@akody.hu