Igen, igen, jól látod, az a srác ott középen a fényképen, gitárral a kezében, bizony Tini, vagyis a hetvenhét éves Bródy János!
Megpróbálhattam volna jobb képet is készíteni, olyat ahol nem zavarnak be ennyire a fények, de lekötött az előadás, és mire felocsúdtam, már felesleges lett volna a telefonomat „kattogtatnom”.
A bejegyzés címét – Értelem és érzelem – Jane Austentől kölcsönöztem, mert ez a két szó jellemzi leghűbben az előadást és az előadót.
Bródy János koncertje Szigligeten volt a Várudvarban, egy csodaszép helyen. Ugyan néhány kilométerre lakom csak Szigligettől, a Várudvarban most jártam először; a pandémia táján nyitott, valószínűleg ezért kerülte el a figyelmemet.
Szerencsére korán érkeztünk – hogy legyen parkolóhelyünk –, így nyugodtan körül tudtam nézni a gasztroudvarban, a hegy alsó harmadán. Kávézó, lángossütő, minden van, egy sorban, mint a Balaton-parti vendéglátóhelyeken általában lenni szokott, a vendégek elhelyezése viszont különleges. A (mű)füvön szanaszét elhelyezett asztalok-székek, hatalmas babzsákfotel-szerűségek, más ülőalkalmatosságok, az egész barátságos és elegáns, úgy is mondhatnám: barátságosan elegáns. Az árakkal sem szaladtak nagyon el – kivéve talán a paravánnal elválasztott étteremben –, szokásos balatoni árak, ami ugye azért azt is jelenti, nem olcsó. A kilátás páratlan, nem lehet betelni vele. No, ja, a Balaton gyönyörű.
A koncert helyszíne kicsit feljebb van, a vendéglátóhely fölött, lépcsősoron lehet feljutni a nézőtérre, amelytől egy ugrásnyira van a színpad. Minden klassz, hangulatos, letisztult, profi.
A koncert huszonegy órakor kezdődött és negyed tizenkettőig tartott. Tini a koncert előtt még próbált a kísérőzenekarral – fergeteges szólógitáros, bűbájos vokálénekesnő, hegedűs, billentyűs, rajongó harmonikás, fiatal dobos, basszusgitáros –, koncert után pedig még dedikálta a tiszteletére kiadott szövegkönyvét. Ennyi energia, tettvágy, vitalitás egy hetvenhét éves emberben! Lenyűgöző.
A koncert kezdetekor még jó idő volt, aztán ahogy mentünk előrébb az éjszakában, fokozatosan hűlt le. Fázós vagyok. Nagyon. Amikor a férjem egy szál rövid ujjú pólóban futkos otthon, én a hosszú ujjú pulóverem fölé egy kardigánt is kanyarítok. Ám a Bródy koncerten nem fáztam. Olyannyira elmerültem a zenében, a dalok szövegében és a dalokat felvezető mondanivalóban, hogy elfelejtettem reszketni.
Bródy Jánost minden róla szóló írás (a zeneszerző-gitáros-énekesen kívül) szövegíróként jegyzi. Szerintem költő. Méghozzá hatalmas szókinccsel. Minden sora felismeréseket tartalmazó, tanulságos és lírai. No meg társadalomkritika. Nem az a bumfordian odamondogatós fajta, hanem intelligens, érzékeny. Mint maga a szerző.
És ez a hetvenhét éves szerző bátor is, és egyenes derekú. Sem a múltban, sem a jelenben nem hajlik meg és nem alkuszik. Ám köpködés és gyűlölködés nélkül mondja el a véleményét, meg-megcsillantva a humorát. Merthogy az is van neki.
Fantasztikus koncert. Fantasztikus dalok és dalszövegek. Fantasztikus művész, fantasztikus ember.
Tudod azt, Naplóm, mi az a katarzis? Nos, én átéltem.
Búcsúzom, hamarosan találkozunk.
Ha tetszett az írás, kérlek, kedveld, kövesd az oldalamat!
Kedves Látogató! Tájékoztatunk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató
Értelem és érzelem – Bródy János koncert
Értelem és érzelem – Bródy János koncert
Kedves Naplóm!
Igen, igen, jól látod, az a srác ott középen a fényképen, gitárral a kezében, bizony Tini, vagyis a hetvenhét éves Bródy János!
Megpróbálhattam volna jobb képet is készíteni, olyat ahol nem zavarnak be ennyire a fények, de lekötött az előadás, és mire felocsúdtam, már felesleges lett volna a telefonomat „kattogtatnom”.
A bejegyzés címét – Értelem és érzelem – Jane Austentől kölcsönöztem, mert ez a két szó jellemzi leghűbben az előadást és az előadót.
Bródy János koncertje Szigligeten volt a Várudvarban, egy csodaszép helyen. Ugyan néhány kilométerre lakom csak Szigligettől, a Várudvarban most jártam először; a pandémia táján nyitott, valószínűleg ezért kerülte el a figyelmemet.
Szerencsére korán érkeztünk – hogy legyen parkolóhelyünk –, így nyugodtan körül tudtam nézni a gasztroudvarban, a hegy alsó harmadán. Kávézó, lángossütő, minden van, egy sorban, mint a Balaton-parti vendéglátóhelyeken általában lenni szokott, a vendégek elhelyezése viszont különleges. A (mű)füvön szanaszét elhelyezett asztalok-székek, hatalmas babzsákfotel-szerűségek, más ülőalkalmatosságok, az egész barátságos és elegáns, úgy is mondhatnám: barátságosan elegáns. Az árakkal sem szaladtak nagyon el – kivéve talán a paravánnal elválasztott étteremben –, szokásos balatoni árak, ami ugye azért azt is jelenti, nem olcsó. A kilátás páratlan, nem lehet betelni vele. No, ja, a Balaton gyönyörű.
A koncert helyszíne kicsit feljebb van, a vendéglátóhely fölött, lépcsősoron lehet feljutni a nézőtérre, amelytől egy ugrásnyira van a színpad. Minden klassz, hangulatos, letisztult, profi.
A koncert huszonegy órakor kezdődött és negyed tizenkettőig tartott. Tini a koncert előtt még próbált a kísérőzenekarral – fergeteges szólógitáros, bűbájos vokálénekesnő, hegedűs, billentyűs, rajongó harmonikás, fiatal dobos, basszusgitáros –, koncert után pedig még dedikálta a tiszteletére kiadott szövegkönyvét. Ennyi energia, tettvágy, vitalitás egy hetvenhét éves emberben! Lenyűgöző.
A koncert kezdetekor még jó idő volt, aztán ahogy mentünk előrébb az éjszakában, fokozatosan hűlt le. Fázós vagyok. Nagyon. Amikor a férjem egy szál rövid ujjú pólóban futkos otthon, én a hosszú ujjú pulóverem fölé egy kardigánt is kanyarítok. Ám a Bródy koncerten nem fáztam. Olyannyira elmerültem a zenében, a dalok szövegében és a dalokat felvezető mondanivalóban, hogy elfelejtettem reszketni.
Bródy Jánost minden róla szóló írás (a zeneszerző-gitáros-énekesen kívül) szövegíróként jegyzi. Szerintem költő. Méghozzá hatalmas szókinccsel. Minden sora felismeréseket tartalmazó, tanulságos és lírai. No meg társadalomkritika. Nem az a bumfordian odamondogatós fajta, hanem intelligens, érzékeny. Mint maga a szerző.
És ez a hetvenhét éves szerző bátor is, és egyenes derekú. Sem a múltban, sem a jelenben nem hajlik meg és nem alkuszik. Ám köpködés és gyűlölködés nélkül mondja el a véleményét, meg-megcsillantva a humorát. Merthogy az is van neki.
Fantasztikus koncert. Fantasztikus dalok és dalszövegek. Fantasztikus művész, fantasztikus ember.
Tudod azt, Naplóm, mi az a katarzis? Nos, én átéltem.
Búcsúzom, hamarosan találkozunk.
Ha tetszett az írás, kérlek, kedveld, kövesd az oldalamat!
Vélemények, gondolatok küldése: hello@akody.hu