Férfiszerelem

Kedves Naplóm!

Részlet az Egy csúnya nő című regényemből. A férfi szereplő neve a regényben természetesen nem X.

„Nola már bánta, hogy Marika keresésére indult. Inkább várt volna rá az iroda előtt, ahol újabban néhány fotel és nem túl régi képes magazinok szolgálták a várakozók kényelmét.

Oszkárral egyszer már végigjárták a föld alatti folyosórendszert, de arra nem emlékezett, hogy ilyen sok elágazása van. Kész útvesztőnek tűnt számára.

Az egyik oldalfolyosóról mintha X hangját hallotta volna. Ahogy közelített, egyre tisztábban értette a beszédfoszlányokat, de mégsem találta meg a helyes utat. Egy kiöblösödéshez ért, ahonnan többfelé indultak újabb folyosók, és végre az egyik végén megpillantotta X-et. Éppen szólni akart neki, ám akkor X hangosan, jól érthetően, azt mondta.

‒ Ne csináld ezt velem!

Nola már kérdezni akarta, mit ne csináljon, amikor rájött, hogy X nem hozzá beszél. Van még valaki a folyosón.

Ismét X szólalt meg, és annyi fájdalom volt a hangjában, hogy Nola moccanni sem mert.

‒ Belehalok ‒ mondta X.

Nola nem akart hallgatózni, és szívesen visszafordult volna, de attól félt, X és a másik észreveszik a mozgást, és azt hiszik, azért jött észrevétlenül, és maradt ott, hogy hallgatózzon.

Képtelen volt feloldani a dilemmát, menjen-e vagy maradjon, s már arra gondolt, elkiáltja magát, hogy észrevegyék, de akkor az szólalt meg, akihez X intézte a szavait.

‒ Nekem sem élet ez így, nem csak te szenvedsz. Tudod, hogy megnősültem, ne hívj többet, kérlek.

Nola rádöbbent, egy szerelmi drámának a fültanúja. Eldöntötte, jelzi, hogy itt van, ne tárulkozzanak fel még jobban előtte. Már nyitotta a száját, hogy odakiáltson:

‒ Hahó, itt vagyok!

Ekkor az a másik, akit eddig nem látott, előrébb lépett, és vele X is. Ám nem vették észre Nolát, egymással voltak elfoglalva.

A lány először csak annyit fogott fel, hogy két nem mindennapi férfi áll a folyosón. Ritka pillanat két ennyire pompás emberpéldányt látni, s Nola át is érezte a pillanat ünnepélyességét. Ekkor a másik férfi, aki alacsonyabb volt X-nél, átölelte annak nyakát, lábujjhegyre állt, és olyan szenvedéllyel csókolta meg, hogy Nolának elakadt a lélegzete.

Már az se nagyon érdekelte, ha észreveszik, amikor megmozdul. Végül mégis inkább hátralépett kettőt csendesen, lopakodva, aztán megfordult, és futásnak eredt. Elrohant egy balra kanyarodó folyosó mellett, félelem fogta el, hogy nem jó irányba szalad. Aztán már azzal sem törődött, ha eltéved, csak futott, futott, majd’ összetörte magát. A hátizsákja a lapockáit verdeste, a benne lévő könyv kemény borítófedele fájdalmat okozva neki-nekicsapódott a gerincének. Legszívesebben a világból is kifutott volna.

A szerelemtől ennyire túlfűtött csók filmeken is ritka.

‒ Miért nem jöttem el akkor, amikor még csak a hangját hallottam? Akkor csak sejteném, de nem tudnám, hogy ő az, és akár el is felejthetném az egészet ‒ sóhajtotta már az irodák előtt, falnak vetett háttal pihegve.

Leroskadt az egyik fotelba.

‒ Istenem, add, hogy tévedjek ‒ suttogta.”

Búcsúzom, kedves Naplóm, hamarosan találkozunk.

Vélemények, gondolatok küldése: hello@akody.hu