A mostani íráson kívül még két bejegyzés lesz homoszexualitás témában, vagyis összesen négy rész. Ezt két ok miatt tartom fontosnak előrebocsátani. Egyrészt azért, mert ennyi látogató még sosem járt az oldalamon, alig bírja számlálni a számláló. Ez tehát egy mindenkit érdeklő téma. Hogy miért, pontosan persze nem tudom, ám arra gondolok, melegeket és heteroszexuálisokat egyaránt azért érdekli ilyen nagyon a homoszexualitás, mert ritkán olvashatnak erről szóló írásokat. Sajnos még mindig nem tartunk ott, hogy az azonos neműek iránti vonzódás ne tabu téma legyen. Másrészt azért lesz négyrészes a tárgykört valamelyest körüljáró írásom, mert a blogon megtörtént esetekről, történetekről írok. És valós történet még kettő van a tarsolyomban, többször sajnos nem találkoztam olyan emberekkel, akikről tudtam, hogy melegek.
Az viszont meglehet, hogy az Egy csúnya nő című regényemből teszek majd fel részleteket, ami által nő a homoszexualitással foglalkozó bejegyzések száma. Az Egy csúnya nő ugyanis ‒ többek között ‒ homoszexuális férfiak szenvedélyes szerelméről szól.
A múltkori írásomban már jeleztem, hogy harminchárom évesen váltam csak elfogadóvá a melegekkel szemben. Azóta viszont egyformán tekintek homoszexuálisra és heteroszexuálisra. Egyáltalán nem érdekel, kinek milyen a szexuális beállítottsága, csupán emberek vagyunk mindannyian.
Hogy mi okozta a változást? Nem tudod kitalálni, kedves Naplóm, ugyanis egy film. Úgy ám! Egyetlen film felnyitotta a szememet, örökre megváltoztatta a felfogásomat, s ezzel az életemet is, mivel jobb embernek érzem magamat általa.
És hogy melyik az a bizonyos jellemváltoztatásra alkalmas film? A címe: Philadelphia ‒ Az érinthetetlen.
Tom Hankset addig csak vígjátékokban láttam, és egyáltalán nem kedveltem sem a bongyor fürtös fejét, sem a filmjeit. Aztán megnéztem a Philadelphiát, és Tom Hanks az egyik legkedvesebb színészemmé vált, ezt követőn szinte vadásztam a filmjeire. Hatalmasat alakított, a szívembe kúsztak a szavai, a viselkedése, a tekintete. A másik főszereplő Denzel Washington, őt mindig is kedveltem. Ahogy változott az ő, illetve az általa alakított sztárügyvéd véleménye a melegekről, úgy alakultam át én is. A megvetésem szimpátiává változott, s a film végén zokogva álltam fel a tévé elől, és már nem is értettem, azelőtt miért volt ellenérzésem az azonos neműek szerelmével szemben.
A filmet nem akarom sem elmesélni, sem elemezni ‒ nem is nagyon tudnám, nem az én szakterületem. Ám még egy szereplő játékát meg kell említenem. Akkoriban hihetetlen jóképűségével a gyengébb filmjeit is pompásan eladó Antonio Banderas ebben a filmben annyira nem él a megnyerő külsejével, hogy nagy sokára ismertem csak fel.
Nagyszerű film, nagyszerű szereplőkkel. Aki még nem látta, nézze meg, és ha van olyan szerencsés, akinek hozzám hasonlóan megváltoztatja az addigi szemléletét, kérem, írjon nekem.
Kedves Látogató! Tájékoztatunk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató
Homoszexualitás II.
Kedves Naplóm!
A mostani íráson kívül még két bejegyzés lesz homoszexualitás témában, vagyis összesen négy rész. Ezt két ok miatt tartom fontosnak előrebocsátani. Egyrészt azért, mert ennyi látogató még sosem járt az oldalamon, alig bírja számlálni a számláló. Ez tehát egy mindenkit érdeklő téma. Hogy miért, pontosan persze nem tudom, ám arra gondolok, melegeket és heteroszexuálisokat egyaránt azért érdekli ilyen nagyon a homoszexualitás, mert ritkán olvashatnak erről szóló írásokat. Sajnos még mindig nem tartunk ott, hogy az azonos neműek iránti vonzódás ne tabu téma legyen. Másrészt azért lesz négyrészes a tárgykört valamelyest körüljáró írásom, mert a blogon megtörtént esetekről, történetekről írok. És valós történet még kettő van a tarsolyomban, többször sajnos nem találkoztam olyan emberekkel, akikről tudtam, hogy melegek.
Az viszont meglehet, hogy az Egy csúnya nő című regényemből teszek majd fel részleteket, ami által nő a homoszexualitással foglalkozó bejegyzések száma. Az Egy csúnya nő ugyanis ‒ többek között ‒ homoszexuális férfiak szenvedélyes szerelméről szól.
A múltkori írásomban már jeleztem, hogy harminchárom évesen váltam csak elfogadóvá a melegekkel szemben. Azóta viszont egyformán tekintek homoszexuálisra és heteroszexuálisra. Egyáltalán nem érdekel, kinek milyen a szexuális beállítottsága, csupán emberek vagyunk mindannyian.
Hogy mi okozta a változást? Nem tudod kitalálni, kedves Naplóm, ugyanis egy film. Úgy ám! Egyetlen film felnyitotta a szememet, örökre megváltoztatta a felfogásomat, s ezzel az életemet is, mivel jobb embernek érzem magamat általa.
És hogy melyik az a bizonyos jellemváltoztatásra alkalmas film? A címe: Philadelphia ‒ Az érinthetetlen.
Tom Hankset addig csak vígjátékokban láttam, és egyáltalán nem kedveltem sem a bongyor fürtös fejét, sem a filmjeit. Aztán megnéztem a Philadelphiát, és Tom Hanks az egyik legkedvesebb színészemmé vált, ezt követőn szinte vadásztam a filmjeire. Hatalmasat alakított, a szívembe kúsztak a szavai, a viselkedése, a tekintete. A másik főszereplő Denzel Washington, őt mindig is kedveltem. Ahogy változott az ő, illetve az általa alakított sztárügyvéd véleménye a melegekről, úgy alakultam át én is. A megvetésem szimpátiává változott, s a film végén zokogva álltam fel a tévé elől, és már nem is értettem, azelőtt miért volt ellenérzésem az azonos neműek szerelmével szemben.
A filmet nem akarom sem elmesélni, sem elemezni ‒ nem is nagyon tudnám, nem az én szakterületem. Ám még egy szereplő játékát meg kell említenem. Akkoriban hihetetlen jóképűségével a gyengébb filmjeit is pompásan eladó Antonio Banderas ebben a filmben annyira nem él a megnyerő külsejével, hogy nagy sokára ismertem csak fel.
Nagyszerű film, nagyszerű szereplőkkel. Aki még nem látta, nézze meg, és ha van olyan szerencsés, akinek hozzám hasonlóan megváltoztatja az addigi szemléletét, kérem, írjon nekem.
Búcsúzom, kedves Naplóm, hamarosan találkozunk.
Vélemények, gondolatok küldése: hello@akody.hu