Már tavaly nyáron, Bródy János szigligeti koncertjéről készített fotóm alapján rájöhettetek, hogy nem vagyok fotóművész. Valószínűleg csak a legelvakultabb Bródy-fanok ismerték fel a képen rajongásuk tárgyát, illetve személyét. Most is hasonlóan rossz minőségű képet sikerült készítenem – elnézéseteket kérem.
Szerencsés vagyok a családommal, a barátaimmal. Ám a mindennapi szerencse általában elkerül. Gondolok itt olyan hétköznapi dolgokra, mint hogy a boltban biztos, hogy a szakadt csomagolású lisztért, cukorért, folyatós tejért nyúlok. Ezeken a kis bosszúságokon régen még fennakadtam, most már csak mosolygok.
Ezért is ért örömteli meglepetésként, hogy a TISZA Párt július 6-i kampánynyitó találkozójára való jelentkezésemre visszaigazolást kaptam, hogy menjek. Nem tudtam, hányan szerettek volna bejutni rá, de azt igen, hogy a helyek limitáltak, így ez már-már hihetetlen szerencsének számított.
A meghívón szereplő 14.30 helyett már 14.10-kor megérkeztem a gyülekezési helyre, a MoM Sport elé. (Közben jött az újabb levél, hogy a gyülekezés 14.00-kor van, de ezt csak másnap olvastam.) Bevallom, egy kicsit megijedtem, mert nagyon hosszú volt már a sor a Csörsz utcában. A meghívó alapján úgy számoltam, hogy 1200-1500 meghívott lesz, csak hogy gőzöm sem volt, hogy lehet egy sorról ránézésre megállapítani, hány fő alkotja. Az ijedelmemhez az is hozzájárult, hogy eszembe jutott – habár a kampánynyitó helyszínének címét csak a visszaigazoló e-mail tartalmazta –, talán azok a szimpatizánsok is ott állnak a sorban, akik nem kaptak visszaigazolást, de reménykednek, hogy ennek ellenére bejuthatnak az épületbe. Én pedig, mivel nem szeretek ismeretlenekkel vitatkozni, nem férek majd be a keretbe.
Félelmeim ellenére persze beálltam a sor végére. Ám néhány pillanatig voltam csak sereghajtó, mert hamarosan annyian álltak mögöttem, mint ahányan előttem.
Már szinte biztosra vettem, hogy nem jutok be. Aztán egy öltönyös, TISZA kitűzőt viselő fiatalember végigjött a sor mellett, és arra figyelmeztetett bennünket, ahhoz, hogy bejussunk a kampánynyitóra, be kell mutatnunk a visszaigazoló e-mailt. Figyeltem, állnak-e ki a sorból, de senki nem mozdult. Ennek ellenére megnyugtatott a bejelentés: vagy ennyi 1500 ember, mint ahányan a sorban állunk, vagy majd a bejáratnál kiderül, ki mehet be és ki nem.
Most már, hogy nem aggódtam, a kedvenc foglalatosságomnak szenteltem a sorban állással töltött időt: figyeltem a körülöttem lévőket. Kettesével-hármasával alkottuk a sort. Mellettem hosszú hajú, egyetemista kinézetű fiú, ő mellette egy korombéli, jól öltözött asszony. Nem ismerték egymást, és én sem őket. Mögöttem egy szegedi negyvenes hölgy, egy negyvenes úr, és egy harmincas, hátizsákos lány. Előttem három, nálam idősebb angol, két férfi és egy nő. Először nem tudtam értelmezni, mit keresnek itt. Aztán kiderítettem, hogy az egyik férfi és a nő magyar, csupán a másik férfi angol anyanyelvű. Ő aztán egy idő után el is köszönt. Ő előttük fiatalok álltak, harmincasok és a húszas éveiket töltők. Vagyis minden korosztály fellelhető volt.
Egyszer csak megindult előre a sor. Meleg volt, iszonyatosan meleg. Szerencsére csak ritkán és akkor is rövid ideig kellett a tűző napon ácsorogni, mert a Csörsz utcai fák árnyékot adtak. Aztán sitty-sutty már a bejáratnál voltam, az egyik kedves és csinos szervezőnek felmutattam a telefonon eltárolt visszaigazolást, és már lépkedtem is lefelé a lépcsőkön, hogy keressek egy ülőhelyet.
Egy fiatal nő mellé ültem, Kőbányáról (Bp.) jött, mellém meg egy nyugdíjassá tavaly vált férfi ült, ő a XVI. kerületből jött. Én meg ugye Keszthelyről.
Viszont van két, a kampánynyitói beszédét tekintve is megkerülhetetlen személy, akikről muszáj írnom. Az egyik természetesen Magyar Péter, hiszen ő lelke, mozgatórugója a TISZA pártnak.
Én nem vagyok Magyar Péter fan. Sem a korommal, sem a habitusommal nem összeegyeztethető az elvakult rajongás. Engem cseppet sem érdekel, hogyan bulizik Magyar Péter, és az sem, mire használja a derékszíját. Engem egyetlen dolog érdekel Magyar Péterrel kapcsolatban: az, amit mond. És eddig majdnem minden tetszett, amit hallottam tőle, majdnem mindenről az volt a véleményem, mint neki. És ez ott a MoM Sportban a kampánynyitón is így volt. Magyar Péter jó szónok, előadása hatásos. Nem csupán használni tudja a szavakat, de értelmet is képes adni nekik. A legütősebb mondata számomra ez volt:
– Repülés közben tanultunk meg repülőt vezetni.
Úgy vélem, bátorság kell bevallani a hiányosságainkat. No meg humorérzék.
A másik személy, akiről szólnom kell, Rost Andrea. Az Index nyomán elhíresült szavait kölcsönözve, „a világon világhírű” szoprán emberként is bizonyított. És mondott egy félelmetes mondatot:
– Minden szörnyűség rendszerré válik, ha eltűrjük.
Azt hiszem, ez mindenre vonatkozik, nem csupán a politikára. Ne engedjük, hogy ez megtörténhessen, ne engedjük, hogy ez megtörténjen. Sem a családunkkal, sem a közvetlen környezetünkkel. Sem a hazánkkal.
Kedves Látogató! Tájékoztatunk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.ElfogadomAdatkezelési tájékoztató
Tudósítás – TISZA Párt kampánynyitó
Tudósítás – TISZA Párt kampánynyitó
Már tavaly nyáron, Bródy János szigligeti koncertjéről készített fotóm alapján rájöhettetek, hogy nem vagyok fotóművész. Valószínűleg csak a legelvakultabb Bródy-fanok ismerték fel a képen rajongásuk tárgyát, illetve személyét. Most is hasonlóan rossz minőségű képet sikerült készítenem – elnézéseteket kérem.
Szerencsés vagyok a családommal, a barátaimmal. Ám a mindennapi szerencse általában elkerül. Gondolok itt olyan hétköznapi dolgokra, mint hogy a boltban biztos, hogy a szakadt csomagolású lisztért, cukorért, folyatós tejért nyúlok. Ezeken a kis bosszúságokon régen még fennakadtam, most már csak mosolygok.
Ezért is ért örömteli meglepetésként, hogy a TISZA Párt július 6-i kampánynyitó találkozójára való jelentkezésemre visszaigazolást kaptam, hogy menjek. Nem tudtam, hányan szerettek volna bejutni rá, de azt igen, hogy a helyek limitáltak, így ez már-már hihetetlen szerencsének számított.
A meghívón szereplő 14.30 helyett már 14.10-kor megérkeztem a gyülekezési helyre, a MoM Sport elé. (Közben jött az újabb levél, hogy a gyülekezés 14.00-kor van, de ezt csak másnap olvastam.) Bevallom, egy kicsit megijedtem, mert nagyon hosszú volt már a sor a Csörsz utcában. A meghívó alapján úgy számoltam, hogy 1200-1500 meghívott lesz, csak hogy gőzöm sem volt, hogy lehet egy sorról ránézésre megállapítani, hány fő alkotja. Az ijedelmemhez az is hozzájárult, hogy eszembe jutott – habár a kampánynyitó helyszínének címét csak a visszaigazoló e-mail tartalmazta –, talán azok a szimpatizánsok is ott állnak a sorban, akik nem kaptak visszaigazolást, de reménykednek, hogy ennek ellenére bejuthatnak az épületbe. Én pedig, mivel nem szeretek ismeretlenekkel vitatkozni, nem férek majd be a keretbe.
Félelmeim ellenére persze beálltam a sor végére. Ám néhány pillanatig voltam csak sereghajtó, mert hamarosan annyian álltak mögöttem, mint ahányan előttem.
Már szinte biztosra vettem, hogy nem jutok be. Aztán egy öltönyös, TISZA kitűzőt viselő fiatalember végigjött a sor mellett, és arra figyelmeztetett bennünket, ahhoz, hogy bejussunk a kampánynyitóra, be kell mutatnunk a visszaigazoló e-mailt. Figyeltem, állnak-e ki a sorból, de senki nem mozdult. Ennek ellenére megnyugtatott a bejelentés: vagy ennyi 1500 ember, mint ahányan a sorban állunk, vagy majd a bejáratnál kiderül, ki mehet be és ki nem.
Most már, hogy nem aggódtam, a kedvenc foglalatosságomnak szenteltem a sorban állással töltött időt: figyeltem a körülöttem lévőket. Kettesével-hármasával alkottuk a sort. Mellettem hosszú hajú, egyetemista kinézetű fiú, ő mellette egy korombéli, jól öltözött asszony. Nem ismerték egymást, és én sem őket. Mögöttem egy szegedi negyvenes hölgy, egy negyvenes úr, és egy harmincas, hátizsákos lány. Előttem három, nálam idősebb angol, két férfi és egy nő. Először nem tudtam értelmezni, mit keresnek itt. Aztán kiderítettem, hogy az egyik férfi és a nő magyar, csupán a másik férfi angol anyanyelvű. Ő aztán egy idő után el is köszönt. Ő előttük fiatalok álltak, harmincasok és a húszas éveiket töltők. Vagyis minden korosztály fellelhető volt.
Egyszer csak megindult előre a sor. Meleg volt, iszonyatosan meleg. Szerencsére csak ritkán és akkor is rövid ideig kellett a tűző napon ácsorogni, mert a Csörsz utcai fák árnyékot adtak. Aztán sitty-sutty már a bejáratnál voltam, az egyik kedves és csinos szervezőnek felmutattam a telefonon eltárolt visszaigazolást, és már lépkedtem is lefelé a lépcsőkön, hogy keressek egy ülőhelyet.
Egy fiatal nő mellé ültem, Kőbányáról (Bp.) jött, mellém meg egy nyugdíjassá tavaly vált férfi ült, ő a XVI. kerületből jött. Én meg ugye Keszthelyről.
A kampánynyitón elhangzott beszédekről nem akarok sokat írni, meg tudjátok nézni videón: https://www.facebook.com/watch/live/?ref=watch_permalink&v=999317884836420
Viszont van két, a kampánynyitói beszédét tekintve is megkerülhetetlen személy, akikről muszáj írnom. Az egyik természetesen Magyar Péter, hiszen ő lelke, mozgatórugója a TISZA pártnak.
Én nem vagyok Magyar Péter fan. Sem a korommal, sem a habitusommal nem összeegyeztethető az elvakult rajongás. Engem cseppet sem érdekel, hogyan bulizik Magyar Péter, és az sem, mire használja a derékszíját. Engem egyetlen dolog érdekel Magyar Péterrel kapcsolatban: az, amit mond. És eddig majdnem minden tetszett, amit hallottam tőle, majdnem mindenről az volt a véleményem, mint neki. És ez ott a MoM Sportban a kampánynyitón is így volt. Magyar Péter jó szónok, előadása hatásos. Nem csupán használni tudja a szavakat, de értelmet is képes adni nekik. A legütősebb mondata számomra ez volt:
– Repülés közben tanultunk meg repülőt vezetni.
Úgy vélem, bátorság kell bevallani a hiányosságainkat. No meg humorérzék.
A másik személy, akiről szólnom kell, Rost Andrea. Az Index nyomán elhíresült szavait kölcsönözve, „a világon világhírű” szoprán emberként is bizonyított. És mondott egy félelmetes mondatot:
– Minden szörnyűség rendszerré válik, ha eltűrjük.
Azt hiszem, ez mindenre vonatkozik, nem csupán a politikára. Ne engedjük, hogy ez megtörténhessen, ne engedjük, hogy ez megtörténjen. Sem a családunkkal, sem a közvetlen környezetünkkel. Sem a hazánkkal.
Küldjétek el gondolataitokat a hello@akody.hu címemre!