Variációk egy novellára – Valóra vált álom

Kolozsvári Olga Barbara

Valóra vált álom

Helga és Vanda középiskolás koruk óta a legjobb barátnők. S míg Vanda gyakran érzi úgy, hogy elmerül a saját meggondolatlanságában, Helga maga a megfontoltság.

Tizenhat évesek voltak, amikor Helga összeismertette Vandával Pétert, óvodáskori pajtását. Olyan jól sikerült a bemutatkozás, hogy az azt követő két évben mindenhová együtt jártak, és minden apróságon nyerítve nevettek. Nem akadt olyan téma, amit ne vitattak volna meg.

Addig-addig beszélgettek, míg Vanda és Péter szép lassan egymásba szerettek.

Az idő előrehaladtával, Helga egyre inkább feszélyezve érezte magát barátai társaságában. A közös összejövetelek már nem töltötték fel, sokkal szomorúbban távozott, mint ahogy érkezett. Az egykori jó barátaitól szépen lassan elmaradt. Felesleges harmadiknak érezte magát, ami nem is meglepő, hiszen Vanda és Péter bimbózó szerelme tombolt.

Nem voltak ők önzőek, csak ebben az időszakban minden egyes percben egymással akartak lenni. Nem szándékosan mellőzték Helgát, tulajdonképpen nem is gondolták, Helga mennyire szenved, mennyire hiányzik neki a hármójuk harmonikus barátsága, azok az idők, mikor még nem csapta meg két legjobb barátját a szerelem szele. Lám, most ez a szél, mint vihar tombolt a szerelmespár életében. Mindent elsöprő, szenvedélyes kamasz szerelem volt az övék, és ebben a viharban Helgának nem volt sok keresnivalója, így kihátrált ebből a baráti kapcsolatból.

Csendben várt, hogy valamelyest csillapodjon a tűz a két szerelmes ifjú szívében. Ám ez a tűz nemhogy nem csillapodott, egyre hatalmasabbra duzzadt. Helga már ezerszer megbánta, hogy annak idején összeismertette őket. Álmában sem gondolta volna, hogy két olyan ember, mint Vanda és Péter egymásba szeretnek. Sokkal inkább el tudta képzelni saját magát Péter oldalán. Természetesen tiszteletben tartotta Péter választását, de mélyen legbelül darabokra tört a szíve. Titkon azt remélte, hogy őt választja Vanda helyett.

Persze, Vanda mindig mindent megkapott az élettől. Sosem irigyelte tőle a sikert, mert őszintén szerette. Ha a padlóra került, Helga volt, aki a jobbját nyújtotta és felsegítette. Soha nem várt érte köszönetet vagy hálát, mert így érezte természetesnek. Hiszen a barátság olyan, mint egy zsenge virág, gondozni kell, ápolni kell, hogy életben maradjon. Most úgy érezte elárulták őt. Kilépett az életükből és még csak fel sem tűnt nekik. Nem keresték.

Hiányuk hatalmas űrt hagyott a szívében. Marta, égette belülről a szomorúság, esténként csendben sírdogálva hajtotta álomra a fejét.

A hetek lassan vánszorogtak, majd hónapok teltek el, az őszi mélabút felváltotta a tél, majd bekopogtatott a tavasz aztán újra eljött a nyár.

Egy szép nyári reggelen, Helga a szokásos jóga gyakorlatát végezte, mikor az ászanát a csengő hangja zavarta meg. Szülei elutaztak a nagyihoz, így neki kellett ajtót nyitnia.

– Ki lehet ilyen kora reggel? – kérdezte magától kissé bosszúsan. Feltápászkodott és kelletlenül a bejárati ajtó felé vette az irányt.

– Hát te? – Köszönés helyett csak ennyit tudott kinyögni. Vegyes érzelemmel fogadta a látogatót.

– Szia Helga! Rég láttalak. Bocs, hogy ilyen kora reggel zavarlak, bíztam benne, hogy már ébren vagy. Bemehetek? – Péter volt, aki felborította Helga napi rutinját.

– Persze, gyere csak! – Kíváncsi volt, mi szél hozta hozzá a rég nem látott barátot. A nappaliban helyet foglaltak és feszült figyelemmel nézte Pétert.  

– Nos, mit tehetek érted? Miért jöttél?

– Szakítottam Vandával! – A döbbenet kiült Helga arcára.

– De mégis mi történt? Miért szakítottál vele?

– Mert rájöttem valamire. Amit mindig is éreztem, de most tudatosult bennem igazán.

– Mire jöttél rá Péter?

– Arra, hogy téged szeretlek! Hiányoztál! Vanda teljesen más, mint te! Beismerem elvarázsolt, megfertőzött a benne tomboló erő, az a tűz, ami belőlem hiányzik. Azt hittem erre van szükségem, ahhoz, hogy boldog legyek. De tévedtem. Ahogy telt az idő, egyre inkább vágytam a társaságodra. Arra a végtelenül kedves személyedre, az intellektusodra, a mélyen szántó beszélgetéseinkre. Hiányoztál és már csak rád tudtam gondolni.

– Péter, eltelt egy év! Nem kereste egyikőtök sem a társaságomat! Se te, se Vanda! És most azzal jössz, hogy szerelmes vagy belém?! Hogy hihetnék neked?

– Mindig is téged szerettelek, de te csak az ovis pajtást láttad bennem. Emlékszel, mikor moziba hívtalak? Kettesben akartam veled lenni, de te ragaszkodtál ahhoz, hogy Vanda is jöjjön.

– De, olyan jól elvoltatok, remekül megértettétek egymást. Én, én nem is sejtettem, hogy mit érzel irántam. Oh, ha tudtam volna… de miért nem mondtad, hogy engem szeretsz.?

– Nem volt bátorságom hozzá, úgy éreztem, te úgy sem viszonoznád. Hiszen te annyira szép vagy és olyan művelt.

– Oh, Péter! Nem kellett volna kételkedned magadban. Titkon reméltem… – Helga kereste a szavakat.

– Mit reméltél? Mondd, hogy ugyanazt érezted és talán még most is ugyanúgy érzel, mint én!

– Bevallom, meglepett, hogy Vandát választottad! Igen, szerettelek, de most nem tudom… nem tudok mit kezdeni a vallomásoddal. Ha tudnád hány álmatlan éjszakát töltöttem a nevedet suttogva a végtelenbe. Sokszor ostoroztam magamat amiatt, hogy összeismertettelek Vandával. Hiba volt.

– Sajnálom, ha megbántottalak. Szeretlek. Őszintén, tiszta szívemből.

– Péter… ez nem ilyen egyszerű. Vanda a barátnőm és nem tehetem meg…

– Elmondtam Vandának mit érzek irántad. Megértette, szerintem ő is rájött, hogy nem egymásnak lettünk teremtve. Bár nem kértem, ő áldását adta a mi szerelmünkre.

– Oh, Péter!

– Helga, szeretlek! Mondd, hogy adsz esélyt kettőnknek! – Péter szavai, meggyengítették Helga szívét és a régóta résnyire hagyott ajtón keresztül beszivárogtak egyenesen a szíve csücskébe.

– Én is szeretlek! Persze, hogy adok esélyt kettőnknek! – suttogja halkan. Péter odakuporodik hozzá és csordogáló könnyeit finoman letörli az arcáról. Szorosan átölelik egymást. Hányszor elképzelte ezt a pillanatot és lám, most valóra vált a legszebb álma. Nincs több szomorúság, nincs több kétely.

Vége

Ha tetszett Kolozsvári Olga Barbara írása, lájkold a facebookon, Instragamon, és kedveld, kövesd az oldalamat!

Vélemények, gondolatok küldése: hello@akody.hu